Releváns szócső

Nem értette magát. A szoba egyik sarkába érve nyomban rohant a legközelebbi átellenes sarok felé. A sarkok voltak a gyengéi. Szerette a szögletes dolgokat, s a gömbölyű papírgalacsinok egy pillanata alatt sarkosítva álltak a tenyerében. A szögletet is szögletesítette. Egyetemi székfoglalóját az univerzum azon elnyirbált felületeinek számbavételére élezte ki, ahova az emberi beavatkozás következetes léptéktelenségéből adódóan képtelen a kor eszközeit felhasználva eljutni – nyílván a legkiválóbbnak járó fokozattal jutalmazták munkásságát, mely másnap már ott lógott a szögletes szoba sarokágya fölött egy derékszögekkel tarkított keretbe foglalva. A kerek dolgokat általában helyettesítő termékkel pótolta, így sohasem vett volna meg egy egész görögdinnyét, viszont barátai gyakran meglepték apró cikkekre szeletelt dinnyebelsőségekkel, így hűtőjében időről-időre fellelhetőek voltak a szabályostól eltérő idomok szabálytalan módosulatai. Elmélete szerint az univerzum egy szögletes tálra hasonlít, és mint a tál tartalmaként a föld alakja is évmilliók alatt egy négyzet krumplivá fog továbbfejlődni, melynek most csupán egy köztes termékét érzékeljük. Ha találkozol vele, ne felejtsd el megemlíteni a nevemben: azért ha nem is tökéletes, de így kerek a világ.

A sors kiszámíthatatlan. A pirítós is kiszámíthatatlan. Lehet, hogy a sors egy elvarázsolt pirítós formájában ölt alakzatot az áldatlanul korán érkező reggeleken, mely mindig ugyanarra a törött porcelántányérra váltja meg a helyjegyét és végeláthatatlanul könyörög az ízletes fekete korom darabkák után, melyek elborítják koránt sem elhanyagolható jelentőségű érdemleges íz világát s melyek könyörtelen valójukban kényszerítik ki belőlem a kapargatás próbát próbára halmozó vertikális mozzanatát. A pirítós nem lehet a sors, hiszen a sors kiszámíthatatlan, ellenben a pirítós elkészítésének fázisait az elcsépelhetetlen komikus történetek - melyekben egy alak a buszra vár, s az órájára tekintve megállapítja, hogy ebben a pillanatban sem fog megérkezni oda, ahova már egy órája meg kellett volna érkeznie, amikor hirtelen egy óriási sárkány löki meg hátulról, és sűrű elnézések közepette csomagolt török mogyoróval kínálja meg - sem képesek a konyha színpadára illeszteni úgy, hogy a megfelelő jelenetben és kosztümben találja magát. Talán ha megjavítanám az elektromos dobozt, akkor lenne esélyem elbeszélgetni gyermekkoráról, bizonyosan mesélne arról a búzatábláról, ahol gyermekként annyit játszadozott, és amelyhez rengeteg emléke kötődik. Holnap reggel említést teszek neki ebbéli töprengéseimről.

A doboz - egy szimpla doboz volt. A sarokban kapott helyet a szoba többi felesleges, de ugyanakkor nélkülözhetetlen elemeinek társaságában. Terjedelmes kialakításának köszönhetően rengeteg minden elfért benne: az elmúlt század biokémiai kutatásainak kivonatos vázlata, a nagy francia költők egysorosai, valamint egy félkész leveseket tartalmazó sárga és kék csíkokkal idétlenül elbolondított hatalmas táska. A beszéd örömeit nem fojtotta el magában, többnyire szintén a hely körülményeit élvező növények képezték a társaságát, akiknek naphosszat tudta ecsetelni világhódító törekvéseinek kivitelezhetetlen, ámbár mulatságosan komoly változatait. Bizonyíthatóan a Napóleoni háborúk leszármazottai volt, elbeszéléseiből a nagy ágyúhordó fakeretes ládák apai ága és a boros hordók anyai felmenői ugrottak elő, akik a világot hanyagul kiigazítva mentették meg az emberiséget a kietlen és jelentéktelen valóság megmásíthatatlanságból. Meglehetősen sokat töprengett a világ beutazásán: elképzelte amint a Földközi-tengeren nagy hajókra rakják és beutazza a fekete kontinens északi partvonulatainak látnivalókban bővelkedő tájait vagy a világ másik felén egy Shuguanfeng nevezetű kínai falu határában serpák hátára rögzítve megmássza a kihívás csúcsát. Időnként a sarokba fordul és nem szól senkihez –  de érthető, hiszen csak egy egyszerű doboz.

A túl korai kelés mellékzöngéje a rejtőzködő hiányosságok kimutatása: a korán kategória magában nem jelentene kivetnivaló igazságtalanságokat, de az együttes értelmezés már elfojtja az indulatoktól mentes közlés egyszerű szándékát. A megtörtént esetek a meg nem történt esetek kalapjából kerülnek elő, véletlenek jönnek össze a kész akarva jelzővel ellátott cselekedetek összefüggéstelen mozzanatiként, és végül egy félig megrágott szendvics két oldaláról másznak át a befalazott igazságtalanságok gyűjtőhelyére. Nem a reggel gondolata indítja el a zaklatottság monotonitását, nem a háttértartalom gyűlöletkeltő akaratossága mozgatja bele a marionett bábút a zord igazságtalanságba, de a merőben más téveszméje hihetetlen indulatok kifejthetetlen környezetével azonosítja a már-már megszokásig a maguk útján bolyongó késztetéseket. A kérdőre vonás jogosságát elvben egy felesleges mozzanatként értékelheti a szubjektív szemlélő, de minden esetet a maga szokásainak függvényében vizsgálva kétértelműen kijelenthető a konstans igazságok értelmetlenül szőtt hálójának torz alakja. A központi szerepkör az elfogadhatatlan képének bizonyításán alapszik, melyet a különféle elemző rétegek az önön aspektusukra fordított homorú tükrökbe szúrnak a maguk halmozta élvezeti gondolatokkal. Az elvi értelmezés fogékonyabb hívei sötét kerítéseket képzelnek maguk elé, amint a hétvégi összejövetelek után az alaktalan mértéktelenség végkifejletében látnak viszont a saját karakterük formálta hihetetlen érdektelenség és a megbecsült valóság koránt sem mintavételezésre alkalmas boltozati freskóján.

Az életet arra használta fel, hogy a saját arculatának megfelelően igazítsa ki elgyűrődő ráncait. Ha feketét akart és csak fehéret adtak, akkor köztes megoldásként kikeverte magának a szürkét. Nem szeretett mindent, de érték arányosan semmit sem ítélt el a megismeréstől számított első öt percben. Életét az utazásoknak szentelte: minden reggel sárga villamos szekerén gurult be munkahelyének állomására. Nem volt kivételes egyéniség, szürke inget viselt és a kötelező összejövetelek listáján kivételek nélkül szerepelt neve és a mellette lévő rubrikában helyet foglaló karcolat. Előre köszönt ismerőseinek, de ki nem állhatta furcsa helyzetek kényszer hatása alatt formálódó dialógusait. Kevesen voltak azok, kiknek a szemében olvashatta a megbecsülés dekódolt üzenetét, ugyanis a legtöbben vagy nyílt ellenszenvvel viseltettek iránta vagy annyira rejtegették örömteli lappangásukat, hogy képtelen volt a sorok közötti apró betűs részeket saját célú felhasználásra kellőképpen felnagyítani. Történt egyszer, hogy nem történt semmi sem, ami megszokásból gyanúsan illett bele a szokatlannak vélt hétköznapi forgatagába. Ettől a naptól kezdve jobbsodrású cipőkötési technikáját balsodrásúvá alakította át, hiszen vélt vélekedése az apró dolgokban is eredményeket próbált meg kicsikarni az élet meghatározhatatlan területein. Egy hét alatt megemelték - múltbéli erőfeszítéseire hivatkozva - fizetését, hamarosan megismerkedett élete szerelmével és egy hónap sem telt el, üzenetet kapott egy hondurasi ügyvédtől, melynek tartalmi része egy leírhatatlan nagyságú ingatlan örökösödési eljárásáról szólt. Az élet helyenként követhetetlen.

A sötét szoba legsötétebb pontjában foglalt helyet. Ha egy árnyalattal is világosabb fényekkel töltötték volna fel a palackot, már képtelen lett volna a hely hangulatához igazítani a belső megjelenését. Az alkalom szolgálta ki a meglepődését, a szervírozott garnélarák ugyanis ilyen körülmények között meglepő módon képtelen volt a száj ínyenc rétegeibe betörni, és mint egyszerű pástétom szolgálta ki a nyelőcső fantáziátlan émelygéseit. A hely különös csinnadrattával szippantotta fel az élményeket, nem tudott magában majszolni és a feketekávé is kesernyésebb színeket szívott magába a lefőzés élménymentes pillanatában. A fokföldi ibolya a képzeletbeli ablakpárkányon hullajtotta le nem létező leveleit, mely a valóságban évek óta száradó kaktuszként foglalta helyét a márvánnyal futatott kaspóban. A fejéből kiszálló ötleteknek a plafon jelölte ki a határt, sajnos esélye sem volt hosszabb időt tölteni társaságukban és kikérdezni őket a valótlan létezéséről, mivel az ajtó keltette huzat velejárójaként sorra egymás után léptek ki a plafonról a mozgolódó utcafrontra. A maradékot becsomagoltatta, majd a közszemle nyilvánosságát pofon vágva kicsomagoltatta, mivel képtelen volt elhinni, hogy ugyanazt csomagolták be neki, mint amivel korábban a fiatal segéd a konyha felé vette az irányt. Ki nem állhatta a hely szellemét, de magas borravalóval folyamatosan biztosította a kivételes bánásmód lekezelő és csapnivaló kiszolgálását.

Piros kötözővel vonta össze a margarétákat. […]

(1) Színes illatok olvadtak bele a természetesség légkörébe, ha időnként megütközött keze a csokor egyes pontjain. A virágok színesek voltak, leveleiket és száraikat a tavasz töltötte fel élettel. Egy vázába helyezte a köteget és várakozva várta az ismeretlen megérkezését. Azelőtt nem látta, nem tapinthatta, de még képzeleteiben sem tudta összerakni a mozdulatlan összefüggéseket. Leült a pamlagra, kezébe vette cigarettatárcáját és a maga gyorsaságával lángra lobbantott egyet a különböző formájú nikotinszálak közül.

(2) Ujjait rászorította a madzagra, és megformázott egy hatalmas masnit. Amint megpróbálta levágni a feleslegessé vált darabokat, az ollóval ujjába bökött. Nem bírta a vér titokzatos látványát, majd következetes mozdulatokkal az ágyra vetetette magát. Reszketett félelmében, de nem bírt segítségért kiáltani. Ajkai összeszorultak, miközben a vércseppek egyre csak hullottak lepkemintás hófehér ruhájára.

(3) Izgatottságában nem találta a kártyát, amelyet a hazajövetel tiszteletére készíttetett a helyi műhelyek egyikében, s mely a virág átadásának pillanatára volt tervezett mellékelni. A csokor készen állt a szoba sarkában, de kiegészítés nélkül nem érezte megfelelőnek az impozáns hatáskeltést. Menten görcsbe rándult a gyomra és érezte, hosszú idő után a csalódás keltésének fedhetetlen látszatát fogja ismét erősíteni. Leült egy pillanatra az ágy szélére, és átgondolta a helyzet titokzatos komikumát. Felnevetett és a kulcsok után nyúlva elindult az állomás irányába.

Egy felhasított polisztirol párnába tömködte bele a cetlikre gömbölyített napi problémáit. Némelyiket színes ceruzával, de a legtöbbet a maga átitatott szürkeségével vésett rá a fehérre vakolt papírfalatok oldalára. A „reggel lekésett busz” ott úszkált a „nem kaptam kiflit, csak zsemlét” szlogennel feliratozott cédula mellett, s a forgatások alkalmával időnként beelőzte őket a „miért velem esett ez meg megint” láthatatlan sóhajtása. A problémapárna lassan megtelt a hangzatosabbnál hangzatosabb kijelentésekkel, amelyek napi előfordulási rátája törvényszerűen meghaladta a minimum értéket. A telített párnát az ölébe kapta, és a szakszerűség mintakönyvéből kilesett öltésekkel behegesztette a szakadt nyílást. A tetőre sietve találkozott egy lépcsőházi szörnyeteggel, aki a heti lakbérrel fenyegetőzve vonta kérdőre a ki nem fizetett számlák érintette jogosulatlanságokat. Egy ügyes testcsellel elengedte a szavakat a füle mellett, s a következő láblendítéssel már a tetőn bámészkodva találta magát. Ekkor a perforált hézag mentén szétcincálta a textilóriást, melyből a problémák szárnyra kapva repültek szanaszét a város kellemetlenül zűrzavaros forgatagába. Másnap a buszon ülve hallotta, amint egy idős néni arról panaszkodott, hogy kifli helyett csak zsemlével tudták kiszolgálni a helyi közértben. S lám: ha problémáink idővel képtelenek behajózni a maguk tengerén, csak szimplán dobjuk ki őket az ablakon.

Láttalak a fa alatt. Tested az ágak hajladozásával feszült bele a térbe, helyenként kinyújtózott kettőnk beszélgetésébe, de többnyire magába fonódva kerülte el a közelség befalazott intimitását. A fa néha elhalványul, a test töretlensége szilánkokba zuhan, ha a kettő értelmetlenül fogyasztja el a másik színtelen fényeit. A jelen határrá, a jövő pedig elviselhetetlen folyamattá változik át. A kezdet a messzeség hegyein túl vándorol, s a vég már a kezdet előtt hatalmas táblákon hirdeti önmagát. Nem beszélsz, a fa ágai nem hajtanak több virágot, elszáradnak csonkjai és végül a nagy vihar elfektetett sakkbábut farag belőle. A bábu kifakul és betemeti az avar, így tűnsz el hajladozva a ködben. S mire a szürke fátylat felszívja a hajnal, egy más szobájában kelve fogyasztjuk a reggelt.

A kulcslyukon át nézte a szobában elillanó alakok fényét. Hol nagy árnyékokat fedezett fel a falakon futva, hol pedig a törpe árnyékvilág nevette ki, mit sem tudva az ajtón keresztül leső titokzatos lényéről. Kalapos viasznövények és bátortalan eredetű kéklő lampionok adták meg a helytelenség amorf érzetét, közben fel-felszisszent egy-egy dúrra szolmizált szonáta a harsány tüskeköltészetből. Jelek mutogattak jelöletlen posztokra, a gézbe bújtatott száradt virágcsokor pirosan dísztelenítette le az állva mozgó erezett falazatokat. A zárt dobozban felzuhant az égig a villa matt nyele, majd mint szélfeszítő gépmadár repült alá a képtelen egyszerűséggel hajtott légörvények kavalkádjában. Vörösen kéklett a háttér és a szoba megvillant a képzelet szülte tó tengerében. Egy szem jelent meg a lyuk ajtón leső részében. A szoba belső részéről figyeltem magamat, miként figyelem a szoba nesztelen hangzavarban ujjongó élettelen lényeit. A szem én vagyok. Magamat látom, de mást figyelek.

Kisvártatva eléje lépett egy hatalmas feketének látszó fehér látszatképződmény. Az kezében egy fehérnek látszó, fekete noteszből kiolvasva feltette neki az atyai kérdést, melyre évezredek óta kereste a lehetetlen jellegű válaszok közül a számára legmegfelelőbb egyiket, de az alak sem adta meg a kellően hatásos befejezést nyújtó utolsóra bevágott átmeneti etűdöt. Így továbbment, lábai alatt megnyílt a föld és hirtelen égbe kapó szárnyakkal tovább suhant az Akropolisz zártból nyílván valóan nyílttá váló földig érő és a maga nemében égig rombol határkapujának fénytöréséig. Mikor meglátta a fényt a láncok aranyra dörzsölt szárain, szemében megjelentek gyermeki pillanatai, amint a játszótéren sós nápolyit és mézes görögdinnyét rágcsált a kutyájának hátán. A furcsa érzés menten elfogta és börtönbe dobva arra kényszerítette, hogy dobjon duplát vagy fizessen ötven dollárt a szabadulásáért, majd kiköpött egy vattacsomót és a lábát szélnek eresztve legurított egy sor égi jelenetben szereplő mezei pockot. A hatos gurítás megnövesztette a mennyei egek óriás elevátorpaszulyát, melyet saját gasztronómiai ízlésvilágának kielégítésére feldarabolt és vegetáriánus bejglivé csomózva eltett másnap reggelire, hiszen szárnyai voltak és aznap nem akart visszaereszkedni a jellegét vesztő porszemnyire zsugorodott gőzgombócos vidékre. Lábát az égnek vetve és aratva nézte vissza egy LCD felhőn az égi kamerák rögzített werkfilmjeit.

Kis garzonlakás négyzetméteresített alapterületén élte a fiatal házasok korai nehézségek tarkította szimbolista világát. Tudatában vidám és gyötrelmektől helyenként szenvedőnek tételezte fel a házas szerkezet életképességét. Naponta vetette bele magát a munkahelyi megpróbáltatásokba, hetente vitte feleségét kozmetikai üvegdobozok pénzt felemésztő rejtekhelyeire és havonta fordult bele - mértéket szem előtt tartó magatartással - barátaival a fiatalkori kocsmahangulatok színhelyeibe. Szerette a feleségét, aki minden férfi álma volt mindaddig, amíg a házasság át nem alakította a maga uralkodó stílusához igazítva. Szerette a drámát, felesége a vásárlás közben fellépő drámai alakításokat, kedvelte a német irodalmat, felesége a német import, áruknál fogva leszállított ruha kiegészítőket. Ha elgondolkozott kettejük kevés közös ponton jelentkező gyűjtőpontjairól, egy határon sohasem gondolta túl kapcsolatukat, miszerint egyetlen alkalommal sem csalná meg gondolataiban más nő személyiségével. Elméletét az idő késztette átalakulásra, ugyanis egy vidéki könyvbemutatón találkozott egy francia irodalomkedvelő lánnyal, aki egymaga testesítette meg a házasságából kimaradt betöltetlen részeket. Eleinte elszórtan találkozgattak - olyankor szó esett a távol keleti filozófiáról és az archaizált germán költészetről -, de idővel egymás társaságának kedvelt vonzata miatt határozottan egyre több és több spontán kialakuló beszélgetésre került sor. A lány miután értesült a korábban eltitkolt házassági kötelékekről, féltékenységében ki akart tálalni kapcsolatuk minden részletéről az eltitkolt feleségnek. Emberünk azonban sohasem élte volna túl, ha felesége tudomást szerez arról a tényről, hogy van rajta kívül olyan személy, akit szellemi identitásában többre értékel nála. A lány zsarolni kezdte, a férfi a rákényszerített nyomás miatt fizetette a lány irodalmi előfizetéseit és hárfa különóráit. Történetük alakulása nem írta be magát klasszikus regények feledhetetlen sorai közé, mivel a lány visszautazott szeretett hazájába és így az eltitkolt társalgások a semmibe vesztek, s emberünk tisztára mosott lelkiismerettel formálhatta tovább élettere szimpla, történésmentes repedéseit.

Kiismerhető volt, és nem titkolta el magát senki elől sem. Az előnytelen oldalát mutogatta, hevesen kritizálta a moralitásban látszatszegénységet mutató ellenfeleit és élesen bírálta a lágysajt készítő mesterséget, s mihelyt valakiben érezte a közös nevezőre való alkalmazhatóságot, nem volt rest szóba hozni dombokat megmozgató problematikáját, de mindenki odáig volt, akár egyetlen csepp személyiségéért is. Nem szerette a könyveket, mert gyerekkorában, ha rosszaságon kapták, mindig egy vastag enciklopédiával ütötték vissza a helyes viselkedés vonalába. Történt egyszer, hogy a verés kezdetének pillanatában felajánlotta, hogy büntetésként inkább a tartalmasabb felével lépjenek fel ellene. A téma komolyságának burjánzásával a kezdeti kényszer idővel alább fagyott, s új könyv sem maradt már a polcon, melynek a szigorban felhasznált szerepével fenyegetőzhetett volna az irodalmár szülői prioritás. Villával és késsel falta a könyveket, habár nem volt a természet alkotta mennyiségnél több szája, mégis állandó jelleggel habzsolta a tudás falatnyi terjedelmeit. Egyszerre három sort is képes volt elraktározni magában, ezzel gyorsolvasását elképzelhetetlen szintekre helyezve, egy olyan magas hegy tetejére, mely emberileg elérhetetlen magasságokra nyújtotta meg önmagát. Megtanulta fejjel lefelé olvasás művészetét, tükröket helyezett el a könyv lapjai között és oldalszámnyi mennyiségben memorizálta az átfordított alakú karaktereket. Először szavakat, majd mondatokat hajtogatott vissza magában, közben sorokat és oszlopokat igazgatott fejében, hol keresztirányú vagy marginális olvasással – miszerint ha a lap szélét nézi, egy szó olvasta látványban el tudja képzelni az egész, azt megelőző mondatot – helyre rakva elméje motorizált szerkezetében. Egy fontot sem költött soha könyvekre, kölcsönkért és kapott. Egy segédet is fel kellett fogadnia, mert tonna szám küldték vidékről az érdekesebbnél érdekesebb - francia gyöngyszemektől kezdve a mongol receptvilág izgalmaktól mentes orgánumáig terjedő - irományokat. Egy nap hirtelen gyorsasággal fogta el olvasás közben az unalom, kihajította a könyvet az ablakon, mely egy jómódú iparmágnás fejére hullott. Per áldozatává esett, s hogy fizetni tudja a körülményesség költségeit, el kellett adnia könyvgyűjteményét. Attól a pillanattól kezdve nem vett többé könyvet a kezébe, helyette diszkoszvetés sportfilozófiájában élte tovább hátralévő napjait.

A munka örömét két formában találta meg: a vége előtt öt perccel és a vég elérkezett pillanatában. Ábrázata a munka örömét sugallta s a tény formális megállapításának tudatában viselte el a kötelesség minden alépítményét és ez realisztikus ember lévén nem állt társíthatatlan messzeségben az évek formálta passzívan uralkodó jellemével sem. Páciensei rendre előre be nem jelentett s így az aktualitás meghatározhatatlan kiszámíthatatlanságával toppantak be átlagosra halmozott problémáik kíséretében. A kezelési feltételek az alanyok idegi alapon történő differenciált lényével arányosan kerültek elbírálásra. Kizökkenthetetlenül és a mentális stabilitás rá jellemező összetéveszthetetlen tudatában cserélte ki betegei leírhatatlanul bolyongó idegpályái okozta különleges viselkedéseit a hétköznapi emberekre jellemző tudatmentes monotonitásra. A kiismerhetetlen világ tölcsérszerűen képezte az alkalmazkodni képtelen emberek létszámának állandóságát, így a munka időbeli struktúrája viszonylag állandósult jelleggel tartott egyik pontból a másikba. Lejegyzett, feljegyzett majd értelmetlen összefüggéseket alkalmazva ürítette ki egyik emberből a másikba töltendő részeket. Néha megesett vele, hogy a fogkefe sörtementes felével mosott fogat vagy lefordítva helyezte ki az autó szélvédőjére a parkolójegy dátumozott oldalát, de ezeket múlandó egységeknek feltételezte s nem látta összefüggésben a munka terhelte magánéleti oldalával. Egy nap zárt mellényben ébredt fel egy fehér hangulatra motivált szobában, de nem értette miként vált munkája áldozatává.

Parányi elméjében a kötelességtudat lábujjhegyen táncolta a régi korok fehérbe bújtatott ritmusait, minden egyes ütemre a zongora húrja feszítette meg a zokogás kényszermentes lüktetését. A látványban keringő édes fuvallatai csapták be a poroszos zengés szögletes vonulatait, és figyelmükben elfelejtették játékuk kötöttségének éjjelét a nap első sugaraira váltani. A lépés még részletévé sem válhatott a mozgás összetettségének, táncuk magasan a léptek felett ívelt el a látszat nehézségét ötvöző formai egyszerűségével. Gondolatba hullottak az eleven csillogás széttördelt fényei, de rögtönzött alakjuk áthatolva a kották egyenesre hurkolt torkolatán, a hangjegyek érzésekké formálódtak az üres hangzavar túlcsorduló peremén. Könnyed pillantások röpködtek a fekete magasság eltaszított zugában, könnyek váltak le az arc elfeledett derűs oldaláról és merengve egymás bizonytalanságában keresték az igaz pillantások feledhetetlen zörejét.

Állandó jelleggel kikerülte a kiszolgáltatott helyzeteket és nem volt szokása adott szempontoknak megfelelően más személyek tudattalan kiszolgálása sem. Erős egyéniség volt a maga gyengeségeivel. Szellemi tevékenységei egy negyedik emeleti irodaház tölgyfa íróasztalához kötözték. Gazdasági számításokat végzett elemzésekkel karöltve, s látszólag minden rendben volt a felkeléstől egészen a lefekvésig. A rendszer pórszem méretű hiánya magánéletébe ágyazódott bele, ugyanis a szerelem – a maga rendszertelenségével – matematikai algoritmusok és inflációs számítások felhasználásával nem vált egyértelműen leírhatóvá számára. Nem volt központi személyiség. Egy átlagos férfi volt a maga kétoldalú erkölcsös életével. Egyszer elvitt egy lányt moziba. Eleinte elveszettnek érezte magát a lány bizalmatlansága miatt, de az idő előre haladtával gondolataiban megerősödött és sikerként könyvelte el félszeg mozzanatait a lány kézfejének átkulcsolására. A film közepénél a lány elnézést kért, de kényszert érzett szükségleteinek a mosdóban való enyhítésére. Véget ért a film, de a lány nem érkezett vissza és zavarában a vetítő előterében dolgozó alkalmazottakhoz sietett kérdő tekintete kíséretében. A jegyárusító idős hölgy közölte vele, hogy a fiatal lány egy órája sétált ki a személyzet tagjai közé sorolandó kukorica pattogtatásáért felelős fiatalemberrel. Hazament, bebújt a gardróbszekrénybe és egész este koszos cipőket tisztított majd koszolt be újra, hogy ismét megtisztíthassa őket. Nem volt különös, csak élete érzelmi részeit az átlagtól eltérő módon dolgozta fel. Az évek múltával a szerelmi konfliktusok egyre másra színesebbé és meghökkentőbbé váltak. Négy hónapja dobta ki egy háromszor elvált kétgyermekes terhes nő, mondván a hajhullása okozta poszt traumatikus sokkhatások inger szegénnyé tették a közösen elfogyasztott karfiollevesek hangulatát és így már képtelen egyazon tetőszerkezet árnyékában élni vele. Elsőre nem értette, hiszen sohasem ettek együtt karfiollevest. Az élet kontra sors ügyben a nagy számok törvényét alapul véve már tizenhárom éves kora óta meg volt győződve egy, a jövőben bekövetkező sorsfordító mozzanatról. Hét napja találkozott a hatodikon egy nővel. A nő állandóan beszél, irányító típus és mindent atomreaktor építési pontossággal szervez meg a hét minden egyes napján. A tökéletes nő minden erényével és tulajdonságával fel van ruházva. A nő társaságában egy kicsit jogfosztottnak és háttérbe szorítva érzi magát, de a nő megnyugtatta, hogy a megszokottól eltérően minden csak az ő érdekében történik. Ma reggel hallotta, amint a barátnőjével beszél telefonon és feltűnően sokat használja az esküvő szót.

Mostanában egyre gyakrabban ébredt meg előre nem tervezett pillanatokban. Meghökkentő kényszerképzetek uralkodtak el határozott elméjén, hol semleges politikai erők próbálták meg a maguk alakította dilettáns eszméket ráerőltetni, hol a sarki eladó panaszkodott neki az alacsony felvásárlási árak miatt. Kezdetben felesége által javasolt koleszterintől mentes étkezésnek tudta be a nem kívánatos zavaró tényezőket. Következetes ellentmondást előtérbe helyező megállapítás: egy hajnali pillanatban kiosont a konyhába – önmagát párnaként felesége ölelő szorításába helyezve – egy időben szalonnát reggelizni, ebédelni és vacsorázni, majd a telítődött pillanatok következtében visszaredukálódott érző textilformává, de reggelre ismételten személyre szabott pszichés zavaraival volt kénytelen átélni a normál ember számára egyhangú napi keletkezési színjátékot. Kedvenc szerencseszáma a kilences volt. Kilenc napig szenvedett nagyobb és reakcióéhesebb megszakításokkal, míg nem a tízedik napon egy erőteljesebb lábviszketés és az álomban szereplő egyének szerepcseréjét követően – miszerint semleges politikusok panaszkodtak a vegyesboltban az árak kistermelőket sújtó ingadozása miatt, magukat provokatív és tárgyilagos szemlélőként feltűntetve a józan ítélőképesség megnyerése érdekében, az idős eladó hölgy pedig óriási kaliforniai paprikába bújva volt szovjet utódállamok összevont elnökeként pozícionálta magát a jövőre nézve – elhatározta, hogy felkeresi ollóra helyezhető műanyag fogót előkészítő mesterséget folytató barátját, bízva abban, hogy a korábbiakban összetettsége folytán kiemelt személy átélt már hasonlóan szörnyű életképeket - gondolta nem zaklatja ilyen és ehhez hasonló értelemi töltetet mellőző gondokkal sem magánorvosként praktizáló testvérét, sem pszichológus feleségét. Eredményességet előtérbe állítva nem sikerült agyi tevékenységei által létrehozott folyamataira választ kapnia, a barát válasza egy elnyújtott n betű volt, mely egyszerűbb körökben egy tagadó válasznak lett volna beillő, emberünk azonban tudatában volt barátja mélyről fakadó szellemi képességeinek és mint „n-eurotikus téveszmék alapos gyanújának fennállása” gondolt diagnosztikával jellemezte aktuális helyzetét. Huszonhárom nap elteltével békésen és nyugodtan ült fel az ágy szélén. Nem hitt a szemének, ezért a füleivel kezdett el elliptikusan körözni a levegőben. Előző este egy olcsón megvásárolt Columbo feldolgozást nézett meg DVD-n felesége és anyósa társaságában. Nem tudta eldönteni, hogy a készülékből áradó ballonkabátos gamma sugárzás okozhatta-e panaszok rövidlejáratú átalakulását, vagy csupán megunták a fejében rejtőző szereplők a már kiaknázatlan lehetőségektől mentes teret. Átértékelve életét úgy határozott, többé nem iszik buborékmentes ásványvizet és változtatások nélkül folytatja egyhangú életének egyszerű geometriáját.

Útban Nyugat-Európa felé

A II. világháború után Európa országai két irányelv szerint csoportosultak tömbökbe: nyugati kapitalista alapokon nyugvó rendszer gazdasági fellendüléssel és jóléti társadalom ígéretével szállt szembe keleti szocialista személet közösségépítő és a közjó érdekeit szolgáló eszközeivel. Nyugat országai rögtön a háború befejeztével fejlett úthálózatokat építettek ki, korszerű hidakat húztak fel a fejlődés és a gazdaság tudatos irányításának jegyében, szemben a kelet európai mintával, ahol az infrastrukturális fejlődés évekig messze elmaradt a mértékadó irányelvtől. Az 1960-as években felgyorsult a folyamat a keleti blokk országaiban, hazánkban az etalonhoz mérten hatalmas hitelekből utak, forgalomszabályozó műtárgyak készültek és a Csepeli Autógyár karöltve az IKARUS gyárral ontotta magából előbbi a gazdaság számára az autóbuszokat, míg utóbbi a tömegközlekedés alapjaként az autóbuszokat. 1961 és 1990 között 267 km autópálya került megépítésre számtalan főúthálózat és alsóbbrendű út megalkotása mellett. Az állam tudatosan igazította a személygépkocsi kibocsátás mértékét – valójában bebocsátás mértékét, mivel magyar autóipar gyakorlatilag nem létezett, KGST országaival kötött bilaterális szerződés kapcsán beszélünk egyesített autóiparról – az általa létesíteni kívánt útfelületek hosszával. A rendszerváltozás után megnyílt az út nyugat felé, külföldi befektetők, leányvállalatok beáramlásával a gazdaság és az ipar egyaránt felfelé haladó szakaszába lépett, a kedvező vámfeltételeknek és termékeiket kelet-európai piacra exportáló cégóriásoknak köszönhetően megnőtt az igény a személyautók iránt. Különböző hitelkonstrukciók és vásárlási lehetőségek a XX.(20) század elejére totálisan megváltoztatták a vásárlási normákat, mindenki birtokolni akarta saját, személyre szabott gépjárművét. Egyre növekvő járműforgalom hatására megütközik a vezető polgár fejében a gondolat, mintha egyre kisebb lenne a felhasználható felület nagysága, és egyre gyakrabban jelentkezne a forgalmi káosz látható jele: a dugó.

Dugó jelensége és a kiváltó okok

Utazás alkalmával gyakran megesik az a helyzet, amikor valami oknál fogva lassításra kényszerülünk, míg nem azt vesszük észre, hogy hosszan előttünk egy kocsisor áll a végtelenbe nyújtózva. Araszolva haladunk lábunkat hol a gáz, hol pedig a fék pedáljára helyezve, várva a pillanatot, amikor megpillanthatjuk a kidőlt fa, vagy egy koccanásos baleset helyszínét, melynek jelenlétében már biztos tudatában vagyunk annak, hogy hamarosan a felszabadító részhez érkezünk s már agresszivitástól, indulatoktól mentesen hajthatunk tovább az útviszonyokhoz igazított sebességnek megfelelően. De a hatás sok esetben elmarad. Ennek csupán egy oka van: a legtöbb esetben egy hirtelen fékezés a nagy forgalmú utakon mindenre kiterjedő bénító jelleggel bír. Az eset feltérképezésében magyar matematikusok járnak az élen, név szerint dr. Orosz Gábor – aki a BME Műszaki Mechanika Tanszékén szerzett diplomával meg sem állt az angliai Exeteri Egyetem kutató részlegéig – konzulensével dr. Stépán Gáborral s a Bristoli Egyetem további két kutatójával, Eddie Wilsonnal és Bernd Krauskopffal dolgoztak ki módszert a folyamat és az állapot modellezésére, melyet cikként közölt a Proceedings of the Royal Society angol lap is. Egy hirtelen fékezés - autópálya esetén akár egy 130 km/h-ról 100km/h-ra való lassítás is - láncfolyamatot indíthat el, melyből a lassító alany gyakorlatilag nem érez semmit, hatással csupán a forgalomban soron következőkre van. A mögötte érkező késleltetett reakcióidővel a fékre lép, majd az utána haladók hasonlóan tesznek, míg nem kialakul az egybefüggő kocsisor. Ezt hivatott kivédeni maga a modell, melyről terjedelmes angol szövegeket olvashatnak a témában mélyebben elmélyedni kívánó egyének. Az eljárás sikere olyannyira meggyőzte a szakembereket, hogy a közeli jövőben egy autópálya nyomvonalának tervezése során már alkalmazzák a kutatócsoport tapasztalatait. A kutatók további fontos elemnek tartják a modern technikát képviselő sebesség szabályozó (tempomat) általános bevezetését, mely szerkezet megakadályozza egy adott sebességhatár túllépését, illetve – témát szorosan érintő probléma kiküszöbölésére – 0,1 másodpercre csökkenti az észlelési időt, ami egy átlagos sofőr esetén 0,5-0,7 másodperc közé tehető. A szerkezetnek mára már utólag beszerelhető változatai is léteznek, csak rajtunk múlik, hogy mekkora cseppnek érezzük magunkat a tengerben.

A tanár számára nincs fontosabb feladat, mint saját eszközeivel – beszéd, összefüggések kidolgozása, grafikus szemléltetés – demonstrálni a tanítás fontosságát és különböző szempontokat felsorakoztatva bemutatni annak érthető és feldolgozható oldalait. A változatosságra éhező világ azonban nem éri be sémákkal, mindig újat talál ki magának és fejleszti meglévő technikáját. A modern jelenben az ember nem érzi magát teljes értékű partnernek a virtuális világgal szemben, ha nincs televíziója, különböző digitális lejátszója, diktafonja vagy videó kamarája. Míg a társadalom egy kort megélt rétege már nem igényli ezen vívmányok elsődleges fontosságát, addig a jelen fiataljainak mindennapi élete a felsorolt eszközök nélkül mértéktelenül elképzelhetetlenné válik. A világ felismerte, hogy magát a jelenséget lehetetlen elnyomni, ezért a legmegfelelőbb módszer, ha megpróbálunk előnyt kovácsolni a modern térhódításából. A folyamat hatására vezették be – elsőként a felsőoktatásban - a virtuális oktatást, mely oktatási modell a jövőben a közép és általános iskolai környezetbe is beépíthetővé válik.

Lecsengőben a régi tanár modell

Évtizedek óta a tanár maga a tanítás szimbóluma: katedrán állva, fehér köpenyben és krétával a kezében oktatja a hallgató diákságot. A modernkor szelleme azonban készül átformálni a beágyazódott tanár képünket: a kréta lézertollá vagy virtuális – párhuzamosan a zöld táblákat is felváltják az érzékelőkkel ellátott felületek – íróeszközzé változik a kézben és megszűnik a hagyományos értelembe vett oktatás. Projektorok és az általuk vetített képek teszik színesebbé a magyar történelmet vagy Petőfi életútját, digitális hanganyagok idézik fel a kor hangulatát és megismételhetetlenségét, művész- és dokumentumfilmek vetítése által érezhetjük az alkotói munka összetettségét. A téma megjelölése: a játszva tanulás. Az oktató animációkat készít, informatikai cégek legkülönbözőbb eszközeivel teszi szemléletesebbé és élvezhetőbbé a sokszor már teljesen egysíkúvá váló tanulást. A diák és mozgóképek rejtett összefüggéseket és burkolt mondandókat nyithatnak meg, melyeket korábban szavak útján egy krétával a kézben komplikált lett volna megvalósítani. Egyszer talán eljön az idő, amikor spontán feltehetjük a tanárnak a kérdésünket – egy padba épített adatátvivő eszköz segítségével megjeleníthetjük az oktató mellett elhelyezkedő virtuális kijelzőn az esetlegesen eszünkbe ötlő gondolatokat – anélkül, hogy zavarnánk az általa elmondani kívántakban. A feltételek és a megvalósíthatóság adott, a kérdés csupán az: mekkora és milyen formában valósítjuk meg az elképzeléseket?

A jóból is megárt a sok

A technika kiépítése már hazánkban is elég nagy cipőben jár, de figyelembe kell venni a közrejátszó negatív tényezőket is. Nem szabad mértéktelenül alkalmazni, mert az emberi szem hamar elfárad – és ez kihatással van az agyi különböző funkcióira és a gondolatainkra – és fejlődő szervezet esetében elég nagy kockázati tényezőnek tekinthető. A tudatos fejlesztés azonban minden szempontot mérlegel, így nyugodt szívvel adhatjuk át magunkat a fejlett világ alapgondolatának.

Egy pszichológus élete koránt sem hallucinációk és kétes alapfeltevések közös pohárban tárolt elegye. Reggel felkel, megiszik egy csésze frissen facsart citromlevet, miközben kedvenc újságai között kotorászva páciensei legféltettebb titkait boncolgatja koponyája belső, a tudatos gondolkodásért felelős területein. Egyetemi végzettséggel rendelkező pszichológusként dolgozik egy felsőoktatási intézmény sokadik emeleti szobájában ülve. Fiatalokat hallgat ki, kérdésektől mereven elszigetelődve hallgat és reakciókra éhesen figyel.

I. Feljegyzések - páciens kiadásaira vonatkozóan

- kollégium 8000 Ft

- egyszeri napi étkezés: 600-700 Ft (kb. 10-20 alkalom)

- alkalmanként - bevásárlás: 1000-3000 Ft (kb. 1-4 alkalom)

- tisztálkodási szerek: 1500 Ft

- alkalmanként - buli: 1000-2000 Ft (kb. 1-4 alkalom)

- havi bérlet: 3000 Ft

- jegyzetek, másolás: 100-1000 Ft (alkalmanként)

- kávé és egyéb élvezeti cikkek: 1000-5000 Ft

- eseti kiadások: nem számszerűsítve (megjegyzés: nyilvánvalóan nem behatárolható)

II. Feljegyzések - mentális változások a kiadások függvényében (időben történő változás)

 - pénz meglétének időszaka: vidám, hozzáállás kimagasló, nyitott, társas lényként                                                 való együttműködés, gondolati gazdagság

- 1 hét elteltével: jelentkeznek apróbb tudati változások, a pénz fokozatosan áramlik ki a
                         páciens kezéből, globálisan: komoly tünetektől mentes

- 2 hét elteltével: alvatlanság, feszült állapot, enyhe ingerszegénység, összességében:                              látszik az alanyon, hogy nem lehet egyszerű eszközökkel megtörni

- 3 hét elteltével: aggodalom, nem látom a kezdeti feltételeket, elhalványuló hozzáállás,                          kávé fokozott jelenléte, hamar ingerülté válik, tartja magát az                                       elveihez

- 4 hét elteltével: sokkoló tünetek, fokozott kiadások rideggé tették, általános jelenség,  
                         tartalékok felélése

- 5 hét elteltével: újra kialakult a páciens bankszámláján a pénzmozgás, vidám és 
                         kiegyensúlyozott, kezdeti feltételek ismételten kialakulóban