A tanár számára nincs fontosabb feladat, mint saját eszközeivel – beszéd, összefüggések kidolgozása, grafikus szemléltetés – demonstrálni a tanítás fontosságát és különböző szempontokat felsorakoztatva bemutatni annak érthető és feldolgozható oldalait. A változatosságra éhező világ azonban nem éri be sémákkal, mindig újat talál ki magának és fejleszti meglévő technikáját. A modern jelenben az ember nem érzi magát teljes értékű partnernek a virtuális világgal szemben, ha nincs televíziója, különböző digitális lejátszója, diktafonja vagy videó kamarája. Míg a társadalom egy kort megélt rétege már nem igényli ezen vívmányok elsődleges fontosságát, addig a jelen fiataljainak mindennapi élete a felsorolt eszközök nélkül mértéktelenül elképzelhetetlenné válik. A világ felismerte, hogy magát a jelenséget lehetetlen elnyomni, ezért a legmegfelelőbb módszer, ha megpróbálunk előnyt kovácsolni a modern térhódításából. A folyamat hatására vezették be – elsőként a felsőoktatásban - a virtuális oktatást, mely oktatási modell a jövőben a közép és általános iskolai környezetbe is beépíthetővé válik.
Lecsengőben a régi tanár modell
Évtizedek óta a tanár maga a tanítás szimbóluma: katedrán állva, fehér köpenyben és krétával a kezében oktatja a hallgató diákságot. A modernkor szelleme azonban készül átformálni a beágyazódott tanár képünket: a kréta lézertollá vagy virtuális – párhuzamosan a zöld táblákat is felváltják az érzékelőkkel ellátott felületek – íróeszközzé változik a kézben és megszűnik a hagyományos értelembe vett oktatás. Projektorok és az általuk vetített képek teszik színesebbé a magyar történelmet vagy Petőfi életútját, digitális hanganyagok idézik fel a kor hangulatát és megismételhetetlenségét, művész- és dokumentumfilmek vetítése által érezhetjük az alkotói munka összetettségét. A téma megjelölése: a játszva tanulás. Az oktató animációkat készít, informatikai cégek legkülönbözőbb eszközeivel teszi szemléletesebbé és élvezhetőbbé a sokszor már teljesen egysíkúvá váló tanulást. A diák és mozgóképek rejtett összefüggéseket és burkolt mondandókat nyithatnak meg, melyeket korábban szavak útján egy krétával a kézben komplikált lett volna megvalósítani. Egyszer talán eljön az idő, amikor spontán feltehetjük a tanárnak a kérdésünket – egy padba épített adatátvivő eszköz segítségével megjeleníthetjük az oktató mellett elhelyezkedő virtuális kijelzőn az esetlegesen eszünkbe ötlő gondolatokat – anélkül, hogy zavarnánk az általa elmondani kívántakban. A feltételek és a megvalósíthatóság adott, a kérdés csupán az: mekkora és milyen formában valósítjuk meg az elképzeléseket?
A jóból is megárt a sok
A technika kiépítése már hazánkban is elég nagy cipőben jár, de figyelembe kell venni a közrejátszó negatív tényezőket is. Nem szabad mértéktelenül alkalmazni, mert az emberi szem hamar elfárad – és ez kihatással van az agyi különböző funkcióira és a gondolatainkra – és fejlődő szervezet esetében elég nagy kockázati tényezőnek tekinthető. A tudatos fejlesztés azonban minden szempontot mérlegel, így nyugodt szívvel adhatjuk át magunkat a fejlett világ alapgondolatának.
