A sötét szoba legsötétebb pontjában foglalt helyet. Ha egy árnyalattal is világosabb fényekkel töltötték volna fel a palackot, már képtelen lett volna a hely hangulatához igazítani a belső megjelenését. Az alkalom szolgálta ki a meglepődését, a szervírozott garnélarák ugyanis ilyen körülmények között meglepő módon képtelen volt a száj ínyenc rétegeibe betörni, és mint egyszerű pástétom szolgálta ki a nyelőcső fantáziátlan émelygéseit. A hely különös csinnadrattával szippantotta fel az élményeket, nem tudott magában majszolni és a feketekávé is kesernyésebb színeket szívott magába a lefőzés élménymentes pillanatában. A fokföldi ibolya a képzeletbeli ablakpárkányon hullajtotta le nem létező leveleit, mely a valóságban évek óta száradó kaktuszként foglalta helyét a márvánnyal futatott kaspóban. A fejéből kiszálló ötleteknek a plafon jelölte ki a határt, sajnos esélye sem volt hosszabb időt tölteni társaságukban és kikérdezni őket a valótlan létezéséről, mivel az ajtó keltette huzat velejárójaként sorra egymás után léptek ki a plafonról a mozgolódó utcafrontra. A maradékot becsomagoltatta, majd a közszemle nyilvánosságát pofon vágva kicsomagoltatta, mivel képtelen volt elhinni, hogy ugyanazt csomagolták be neki, mint amivel korábban a fiatal segéd a konyha felé vette az irányt. Ki nem állhatta a hely szellemét, de magas borravalóval folyamatosan biztosította a kivételes bánásmód lekezelő és csapnivaló kiszolgálását.
