Kisvártatva eléje lépett egy hatalmas feketének látszó fehér látszatképződmény. Az kezében egy fehérnek látszó, fekete noteszből kiolvasva feltette neki az atyai kérdést, melyre évezredek óta kereste a lehetetlen jellegű válaszok közül a számára legmegfelelőbb egyiket, de az alak sem adta meg a kellően hatásos befejezést nyújtó utolsóra bevágott átmeneti etűdöt. Így továbbment, lábai alatt megnyílt a föld és hirtelen égbe kapó szárnyakkal tovább suhant az Akropolisz zártból nyílván valóan nyílttá váló földig érő és a maga nemében égig rombol határkapujának fénytöréséig. Mikor meglátta a fényt a láncok aranyra dörzsölt szárain, szemében megjelentek gyermeki pillanatai, amint a játszótéren sós nápolyit és mézes görögdinnyét rágcsált a kutyájának hátán. A furcsa érzés menten elfogta és börtönbe dobva arra kényszerítette, hogy dobjon duplát vagy fizessen ötven dollárt a szabadulásáért, majd kiköpött egy vattacsomót és a lábát szélnek eresztve legurított egy sor égi jelenetben szereplő mezei pockot. A hatos gurítás megnövesztette a mennyei egek óriás elevátorpaszulyát, melyet saját gasztronómiai ízlésvilágának kielégítésére feldarabolt és vegetáriánus bejglivé csomózva eltett másnap reggelire, hiszen szárnyai voltak és aznap nem akart visszaereszkedni a jellegét vesztő porszemnyire zsugorodott gőzgombócos vidékre. Lábát az égnek vetve és aratva nézte vissza egy LCD felhőn az égi kamerák rögzített werkfilmjeit.
A bejegyzés trackback címe:
https://torkovska.blog.hu/api/trackback/id/tr23876078
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.