jan 13 2009

Kivételtől eltekintve

Kisvártatva eléje lépett egy hatalmas feketének látszó fehér látszatképződmény. Az kezében egy fehérnek látszó, fekete noteszből kiolvasva feltette neki az atyai kérdést, melyre évezredek óta kereste a lehetetlen jellegű válaszok közül a számára legmegfelelőbb egyiket, de az alak sem adta meg a kellően hatásos befejezést nyújtó utolsóra bevágott átmeneti etűdöt. Így továbbment, lábai alatt megnyílt a föld és hirtelen égbe kapó szárnyakkal tovább suhant az Akropolisz zártból nyílván valóan nyílttá váló földig érő és a maga nemében égig rombol határkapujának fénytöréséig. Mikor meglátta a fényt a láncok aranyra dörzsölt szárain, szemében megjelentek gyermeki pillanatai, amint a játszótéren sós nápolyit és mézes görögdinnyét rágcsált a kutyájának hátán. A furcsa érzés menten elfogta és börtönbe dobva arra kényszerítette, hogy dobjon duplát vagy fizessen ötven dollárt a szabadulásáért, majd kiköpött egy vattacsomót és a lábát szélnek eresztve legurított egy sor égi jelenetben szereplő mezei pockot. A hatos gurítás megnövesztette a mennyei egek óriás elevátorpaszulyát, melyet saját gasztronómiai ízlésvilágának kielégítésére feldarabolt és vegetáriánus bejglivé csomózva eltett másnap reggelire, hiszen szárnyai voltak és aznap nem akart visszaereszkedni a jellegét vesztő porszemnyire zsugorodott gőzgombócos vidékre. Lábát az égnek vetve és aratva nézte vissza egy LCD felhőn az égi kamerák rögzített werkfilmjeit.


A bejegyzés trackback címe:

https://torkovska.blog.hu/api/trackback/id/tr23876078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása