A doboz - egy szimpla doboz volt. A sarokban kapott helyet a szoba többi felesleges, de ugyanakkor nélkülözhetetlen elemeinek társaságában. Terjedelmes kialakításának köszönhetően rengeteg minden elfért benne: az elmúlt század biokémiai kutatásainak kivonatos vázlata, a nagy francia költők egysorosai, valamint egy félkész leveseket tartalmazó sárga és kék csíkokkal idétlenül elbolondított hatalmas táska. A beszéd örömeit nem fojtotta el magában, többnyire szintén a hely körülményeit élvező növények képezték a társaságát, akiknek naphosszat tudta ecsetelni világhódító törekvéseinek kivitelezhetetlen, ámbár mulatságosan komoly változatait. Bizonyíthatóan a Napóleoni háborúk leszármazottai volt, elbeszéléseiből a nagy ágyúhordó fakeretes ládák apai ága és a boros hordók anyai felmenői ugrottak elő, akik a világot hanyagul kiigazítva mentették meg az emberiséget a kietlen és jelentéktelen valóság megmásíthatatlanságból. Meglehetősen sokat töprengett a világ beutazásán: elképzelte amint a Földközi-tengeren nagy hajókra rakják és beutazza a fekete kontinens északi partvonulatainak látnivalókban bővelkedő tájait vagy a világ másik felén egy Shuguanfeng nevezetű kínai falu határában serpák hátára rögzítve megmássza a kihívás csúcsát. Időnként a sarokba fordul és nem szól senkihez – de érthető, hiszen csak egy egyszerű doboz.
