Kiismerhető volt, és nem titkolta el magát senki elől sem. Az előnytelen oldalát mutogatta, hevesen kritizálta a moralitásban látszatszegénységet mutató ellenfeleit és élesen bírálta a lágysajt készítő mesterséget, s mihelyt valakiben érezte a közös nevezőre való alkalmazhatóságot, nem volt rest szóba hozni dombokat megmozgató problematikáját, de mindenki odáig volt, akár egyetlen csepp személyiségéért is. Nem szerette a könyveket, mert gyerekkorában, ha rosszaságon kapták, mindig egy vastag enciklopédiával ütötték vissza a helyes viselkedés vonalába. Történt egyszer, hogy a verés kezdetének pillanatában felajánlotta, hogy büntetésként inkább a tartalmasabb felével lépjenek fel ellene. A téma komolyságának burjánzásával a kezdeti kényszer idővel alább fagyott, s új könyv sem maradt már a polcon, melynek a szigorban felhasznált szerepével fenyegetőzhetett volna az irodalmár szülői prioritás. Villával és késsel falta a könyveket, habár nem volt a természet alkotta mennyiségnél több szája, mégis állandó jelleggel habzsolta a tudás falatnyi terjedelmeit. Egyszerre három sort is képes volt elraktározni magában, ezzel gyorsolvasását elképzelhetetlen szintekre helyezve, egy olyan magas hegy tetejére, mely emberileg elérhetetlen magasságokra nyújtotta meg önmagát. Megtanulta fejjel lefelé olvasás művészetét, tükröket helyezett el a könyv lapjai között és oldalszámnyi mennyiségben memorizálta az átfordított alakú karaktereket. Először szavakat, majd mondatokat hajtogatott vissza magában, közben sorokat és oszlopokat igazgatott fejében, hol keresztirányú vagy marginális olvasással – miszerint ha a lap szélét nézi, egy szó olvasta látványban el tudja képzelni az egész, azt megelőző mondatot – helyre rakva elméje motorizált szerkezetében. Egy fontot sem költött soha könyvekre, kölcsönkért és kapott. Egy segédet is fel kellett fogadnia, mert tonna szám küldték vidékről az érdekesebbnél érdekesebb - francia gyöngyszemektől kezdve a mongol receptvilág izgalmaktól mentes orgánumáig terjedő - irományokat. Egy nap hirtelen gyorsasággal fogta el olvasás közben az unalom, kihajította a könyvet az ablakon, mely egy jómódú iparmágnás fejére hullott. Per áldozatává esett, s hogy fizetni tudja a körülményesség költségeit, el kellett adnia könyvgyűjteményét. Attól a pillanattól kezdve nem vett többé könyvet a kezébe, helyette diszkoszvetés sportfilozófiájában élte tovább hátralévő napjait.
