Láttalak a fa alatt. Tested az ágak hajladozásával feszült bele a térbe, helyenként kinyújtózott kettőnk beszélgetésébe, de többnyire magába fonódva kerülte el a közelség befalazott intimitását. A fa néha elhalványul, a test töretlensége szilánkokba zuhan, ha a kettő értelmetlenül fogyasztja el a másik színtelen fényeit. A jelen határrá, a jövő pedig elviselhetetlen folyamattá változik át. A kezdet a messzeség hegyein túl vándorol, s a vég már a kezdet előtt hatalmas táblákon hirdeti önmagát. Nem beszélsz, a fa ágai nem hajtanak több virágot, elszáradnak csonkjai és végül a nagy vihar elfektetett sakkbábut farag belőle. A bábu kifakul és betemeti az avar, így tűnsz el hajladozva a ködben. S mire a szürke fátylat felszívja a hajnal, egy más szobájában kelve fogyasztjuk a reggelt.
feb
28
2009
Elhajlott mozzanat
A bejegyzés trackback címe:
https://torkovska.blog.hu/api/trackback/id/tr31972057
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.