Releváns szócső

Ment az út szélén. Sietségében lábai görgették előtte a szerteágazó út peremvidékét. Nem tudta, hogy hova siet, de tudatán túl akarata sem engedte megértetni vele a folyamat célját. A kényszer motiválta időnként s helyenként. Földbe gyökerező lábakkal és szélnek…

Olyan távoli az a pillanat, amikor először találkoztunk. Még nem sejtettem azt, hogy életem gyökeresen megváltozik attól, hogy életem részesévé válik. Először nem tudtam, hogy ki is valójában. Azt mondták, jól gondoljam meg, ha utat engedek a változás szelének és valaki…

Már nem tudom, hogy mikor kezdődött el. Igazából életem hátralévő része a feledés jegyében fog telni, ezért nem is szeretem alkalmanként felidézni ezeket a tényszerű gondolatokat. Elkezdődött és tart, vagyis már csak tartott, mert egy jó ideje messze elkerülnek ezek a…

Nézem a szélesre szabott üvegablakon át a kint áramló embertömeget. A mozgalmas élet iránti vágy még mélyen bennem él valahol, de az érzete már régen kihalt belőlem, ahogy lassan a lélek is kezd kiáramlani öreg testemből. Itt ülök egy tál leves felett és úgy rágódom az…

A kezdeti időszak a legnehezebb, melyet szinte minden hangforrás próbál a lehető legnagyobb hatással az őt megérteni próbáló fülek tudtára juttatni. S hisszük, mert tudjuk, hogy a sokat megtapasztalt általános igazságok mindig igazolják magukat egy bizonyos idő elteltével. De a…

Karakterformálásom sohasem volt az igazi. Mindig valahol a mindent elméletben áthidalni képes tehetetlen hősszerelmes és a tubusból félig kinyomott fogkrém állapota között ingáztam. A hősszerelmes ugyanis mindenre képes, de ha sorozatos gátló tényezők kísérik útján, melyek…

A nő volt, talán magaFodros ruhája s illatos haja Hívta lelkem új utakraÍzes színű mámorokba. Ki volt ő: egy költőKiben rejlett egy festőA festőben én egy részenKi festegetett nagy merészen. De kedvem gyorsan illantMiként egy új érzés villantKitettem…

Elmémben arcodra gondolok, De szerteáradó indulatokHaladnak végig remegő testemen,Mert téged akarlak mindig és szüntelen.A jelen lehet kegyes és szent,De érted adnék mindentMi fontos és becsült értékkel bír,Szívem most nélkülöz s te érted sír.…

Üres szobában ülve az elme,Gondolatok után kutatva-kotor,S várja, hogy mindent latba vetveMegmunkálva álljon, mint egy szobor. A szobor, mint az ős anyag maga,Kifürkészhetetlen értelemmel mered,Míg az alkotó képzelt világaA képzeletből az új világba rohan-ered.…

Neked adtam szívem, mert kértedMost könnyeket hullatok értedSzeretlek téged, szívem csak értedÉl, ha már nem lennék, újra szeretnél? Elmémben reményekkel élekA virágoknak is rólad mesélekMegtört kővárban gyötört lélekPihen, várja mézédes ajkadat szüntelen.

Édesen ringat a szél Vállad a vállamon él,Ajkunkon érződő csókSzemedben boldog manók,Várjuk a kétes jövőt. Itt élünk a jelenbenSzemed a szememben,Érzéseim mind tiédBánattól karod mi véd,A kettőnket körbe átszövőt. Tiéd végtelen…