A kezdeti időszak a legnehezebb, melyet szinte minden hangforrás próbál a lehető legnagyobb hatással az őt megérteni próbáló fülek tudtára juttatni. S hisszük, mert tudjuk, hogy a sokat megtapasztalt általános igazságok mindig igazolják magukat egy bizonyos idő elteltével. De a most „most” van, és nem majd „most” lesz vagy a volt „most” múlt el, hanem a jelen normáinak megfelelően kell a szürke napok sűrű rétegfelhőibe burkolózva megfelelni a követelményszint minimumként elénk terjesztett elvárásainak. Csak figyelünk, tapasztalunk és levonjuk az általunk átélt élmények végtermékeként a végső pontban a következtetéseket: megérte, ha csak akkora hatásfokkal tudtunk dolgozni, amilyen a teljesítményünkből fakadt, megérte, ha mindent megtettünk és mégsem tudtuk elérni azt a szintet, melyet a korábbiakban éppen a minimum elvárások teljesítése végett azért helyeztünk a görbe azon stagnáló pontjára, hogy ne kelljen csalódnunk önmagunk tudásának kiértékelésekor. A válasz, még ha sok esetben azt is gondolhatnánk: nem – ennek ellenére mégis igenre módosítja önmagát.
A későbbiekben minden általunk megszerzett tudás újramódosul, s ha valamit rossz színfalak közepette elkövettünk, egy új, hasonló szituáció arra fog kényszeríteni, hogy a különféle élethelyzeteknek megfelelően a korábbi tapasztalatokat alapforrásként felhasználva új értékrenddel a dolgok közepébe vágva mutassuk meg, hogy mi valóban képesek vagyunk a dolgokon változtatni, mert az esély az, melyet saját létünkkel kiharcolunk a megváltoztathatatlannak tűnő dolgok módosítása végett. Ha bárki azt gondolná, hogy a jelen helyzete súlyos, és a változások soha sem fogják beérni a lemaradásokat, nagyon is téved. Mindig lesznek olyan eszközök, melyek megoldják a kilátástalanság kritikus pontjait.
Csak bíznunk kell önmagunkban, mert alkotói kreativitásunk határai még számunkra is ismeretlen határértékek között ingadoznak, saját létünk olyannyira kezdeti, hogy nem tudjuk, mi képes gátat szabni fejlődésünk felfelé ívelő szárnyalásának.
Tehát jelen helyzetekben soha ne érezzük azt, hogy kiúttalanul bolyongunk az élet rögös útvesztőjében, hogy folyamatos hányódtatások közepette tévedünk el újra és újra a végtelen préri egyszerűnek tűnő, habár folyamatos kételyeket tápláló sík lankáin, mely eme téves képzetekkel próbál meg céljainkkal ellentétes álérzetek útján felülkerekedni rajtunk.
De tény: valami elkezdődött, amikor kiválasztottad azt, ami felé jelenleg is tartasz. Soha ne add fel, harcolj azért, amit elkezdtél. S egy fontos momentum, melyért nem kell a messzi távoli vidékek filozofikus bölcseletei után nyúlni: az élet nehéz, és kiszámíthatatlan, de a küzdeni tudás és a kitartás egy átvészelt időszakot követően kitermeli azokat a korábban elszenvedett sérelmeket és negatív hatásokat, melyekért majd a jövőben érdemes egy pillanatra visszarévedni a múlt homályosan derengő emlékeibe, hogy akkor és ott nem adtam fel, mert volt egy cél, amiért érdemes volt küzdeni…
