okt 09 2007

Mosoly lépked ajkadon

Elmémben arcodra gondolok,

De szerteáradó indulatok
Haladnak végig remegő testemen,
Mert téged akarlak mindig és szüntelen.

A jelen lehet kegyes és szent,
De érted adnék mindent
Mi fontos és becsült értékkel bír,
Szívem most nélkülöz s te érted sír.

Visszavárnak téged szerető karok,
De tudom a múlandó korok
Nem hagynak megbocsátó jelet,
Befalazol engem s elrejted a helyet.


A bejegyzés trackback címe:

https://torkovska.blog.hu/api/trackback/id/tr97191693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása