okt 09 2007

Sugárzó tekintet

A nő volt, talán maga
Fodros ruhája s illatos haja

Hívta lelkem új utakra
Ízes színű mámorokba.

Ki volt ő: egy költő
Kiben rejlett egy festő
A festőben én egy részen
Ki festegetett nagy merészen.

De kedvem gyorsan illant
Miként egy új érzés villant
Kitettem lángoló szívemet
Bevettem gondűző mérgemet.

Hagytam hánykolódni testem
Őt többé már nem kerestem
Elvette létem éltető kelyhét
Kitépte szárnyaim repítő pelyhét.

Most új utakon keseregve járok
Nem rendezek, mindent szétdobálok
Nyugtalanul, magányos börtönömben
Nélküled immár, örökké egykedvűen.


A bejegyzés trackback címe:

https://torkovska.blog.hu/api/trackback/id/tr48191696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása