Fodros ruhája s illatos haja
Hívta lelkem új utakra
Ízes színű mámorokba.
Ki volt ő: egy költő
Kiben rejlett egy festő
A festőben én egy részen
Ki festegetett nagy merészen.
De kedvem gyorsan illant
Miként egy új érzés villant
Kitettem lángoló szívemet
Bevettem gondűző mérgemet.
Hagytam hánykolódni testem
Őt többé már nem kerestem
Elvette létem éltető kelyhét
Kitépte szárnyaim repítő pelyhét.
Most új utakon keseregve járok
Nem rendezek, mindent szétdobálok
Nyugtalanul, magányos börtönömben
Nélküled immár, örökké egykedvűen.