Állandó jelleggel kikerülte a kiszolgáltatott helyzeteket és nem volt szokása adott szempontoknak megfelelően más személyek tudattalan kiszolgálása sem. Erős egyéniség volt a maga gyengeségeivel. Szellemi tevékenységei egy negyedik emeleti irodaház tölgyfa íróasztalához kötözték. Gazdasági számításokat végzett elemzésekkel karöltve, s látszólag minden rendben volt a felkeléstől egészen a lefekvésig. A rendszer pórszem méretű hiánya magánéletébe ágyazódott bele, ugyanis a szerelem – a maga rendszertelenségével – matematikai algoritmusok és inflációs számítások felhasználásával nem vált egyértelműen leírhatóvá számára. Nem volt központi személyiség. Egy átlagos férfi volt a maga kétoldalú erkölcsös életével. Egyszer elvitt egy lányt moziba. Eleinte elveszettnek érezte magát a lány bizalmatlansága miatt, de az idő előre haladtával gondolataiban megerősödött és sikerként könyvelte el félszeg mozzanatait a lány kézfejének átkulcsolására. A film közepénél a lány elnézést kért, de kényszert érzett szükségleteinek a mosdóban való enyhítésére. Véget ért a film, de a lány nem érkezett vissza és zavarában a vetítő előterében dolgozó alkalmazottakhoz sietett kérdő tekintete kíséretében. A jegyárusító idős hölgy közölte vele, hogy a fiatal lány egy órája sétált ki a személyzet tagjai közé sorolandó kukorica pattogtatásáért felelős fiatalemberrel. Hazament, bebújt a gardróbszekrénybe és egész este koszos cipőket tisztított majd koszolt be újra, hogy ismét megtisztíthassa őket. Nem volt különös, csak élete érzelmi részeit az átlagtól eltérő módon dolgozta fel. Az évek múltával a szerelmi konfliktusok egyre másra színesebbé és meghökkentőbbé váltak. Négy hónapja dobta ki egy háromszor elvált kétgyermekes terhes nő, mondván a hajhullása okozta poszt traumatikus sokkhatások inger szegénnyé tették a közösen elfogyasztott karfiollevesek hangulatát és így már képtelen egyazon tetőszerkezet árnyékában élni vele. Elsőre nem értette, hiszen sohasem ettek együtt karfiollevest. Az élet kontra sors ügyben a nagy számok törvényét alapul véve már tizenhárom éves kora óta meg volt győződve egy, a jövőben bekövetkező sorsfordító mozzanatról. Hét napja találkozott a hatodikon egy nővel. A nő állandóan beszél, irányító típus és mindent atomreaktor építési pontossággal szervez meg a hét minden egyes napján. A tökéletes nő minden erényével és tulajdonságával fel van ruházva. A nő társaságában egy kicsit jogfosztottnak és háttérbe szorítva érzi magát, de a nő megnyugtatta, hogy a megszokottól eltérően minden csak az ő érdekében történik. Ma reggel hallotta, amint a barátnőjével beszél telefonon és feltűnően sokat használja az esküvő szót.